Először októberben tört össze. Bedobta a törülközőt. Hétfő reggel kisírt szemmel mentem be dolgozni, a többiek egyből kérdésekkel bombáztak, a nap végére oda alakult a dolog, hogy ők aztán mennyire megbántották volna, és szóba sem állnának vele többé....
Aztán…
Majd jövőhéten.Már csak ennyi, vagy annyi van..
Persze az idővel is csalok... Mert ha ma péntek, akkor ez a nap adott, jövő pénteken pedig már találkozunk, vagyis az én olvasatomban "csak" 6 nap van hátra.
Legalább ne fájna.
Ne lennék üres.
Ne lenne mindig majd, ne kellene…
Tudnék létezni nélküle.Mégis inkább tűröm, hogy a kopással egyre inkább nyomot hagyjon az ujjamon.
Le nem venném, hozzám nőtt.
Édes ábránd.