Sörös doboz az asztalon. Rég üres már, még sincs szívem kidobni. Olyan érzést kelt, mintha aki itta itt lenne a közelben, csak éppen kiment egy pillanatra...

Félig tele/üres az a pohár.....Hiánnyal.

Rákérdeznek. Miért ne tennék?! Bármily pici, olyan szép, és vonzza a tekinteteket. "Az a gyűrű olyan gyűrű???". Az "olyan"-nál persze érdekessé válik a hangszín.Nem, ez csak egy szimpla gyűrű - mondom. És látom a hitetlenséget, hogy kétségbe vonják a szavam, pedig én nem…

Egyszer megfogadtam, hogy soha többé nem vezetek blogot, most mégis mibe vágom már megint a fejszém... de egyszerűen úgy érzem kell valami, amibe a fölös energiát fektetem innentől - nélküle. A mai eddigi utolsó mondatát 5.19-kor intézte hozzám, miszerint "Ó, de nehéz itt…